A nyuszika elindul, hogy kölcsönkérje a róka fűnyíróját. Megy-mendegél és így morfondírozik magában: Hmm lehet, hogy nem is a rókától kéne fűnyírót kérni, mert folyton őt nyaggatom, valahányszor kell valami. Szerintem a töke tele van már a hülyeségeimmel. A nyuszika azonban nem fordul vissza, hiszen a gyepet valahogy le kell nyírnia, így tovább gondolkozik: Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen nem értem, miért ne kérhetném el azt a fűnyírót. Én is ott segítek a rókának, ahol csak tudok, ennyivel igazán viszonozhatja, bár a múltkor is olyan fancsali képet vágott, amikor átmentem a flexért. Aztán amikor visszavittem, volt pofája kitalálni, hogy vegyem meg neki az összes korongot, amit elhasználtam. Hát mi a faszt képzel ez? Hogy lehet valaki ilyen szarrágó? Lefogadom, hogy most meg azt találja majd ki, hogy köszörültessem ki a fűnyíró pengéjét, mert tuti rátoltam a kövekre. Anyád lova, te tetű... Így hergeli magát a nyuszika egészen addig, amíg oda nem ér a róka házához. Az ajtóban állva már majd' szétbassza az ideg és amikor a róka ajtót nyit kifakad:

– Megbaszhatod a fűnyíródat, te geci!

A most következő leveleket a nyuszika is írhatta volna, de az elkövető ezúttal egy hölgy. Hadd vázoljam röviden a szituációt: Adva van egy fickó, aki két hétre lelép egy európai körutazásra, de hatalmas hibát követ el, amikor otthon hagyja a barátnőjét, aki finoman szólva nem egy agysebész. A srác még közvetlenül indulás előtt is elköszön a csajtól, aki egy nappal később valahogy mégis elfelejti, merre jár a kedvese és mivel telefonon nem tudja elérni (a srác a roaming díjaktól tartva kikapcsolta) elkezd e-maileket írogatni. Természetesen ezekre sem kap választ és az e-mail monológ szép lassan átcsap egy echte Dezsőmail-es ámokfutásba:


 

Facebookra vele!